A következő cikkben a számviteles fogalmakat szeretném kicsit érhetőbbé tenni számotokra. Előre szeretném leszögezni, hogy ezek nem tankönyvi megfogalmazás szerint lesznek, inkább a saját szavaimmal írom le őket. Éppen ezért lehet, hogy egy-egy leírás nem 100%-osan adja vissza a fogalom valódi tartalmát, azonban elég jól megközelíti azt, ahhoz biztos elég, hogy a vizsgán átmenjetek :)
Egy ideig biztos ABC sorrendbe fogom írni őket, de ha esetleg egy idő után megunnám, akkor a jó öreg ctrl + f a barátod ;)
Ha esetleg nem találsz valamit, akkor kommentben kérdezd meg, 1-2 napon belül válaszolok rá.
Fedezet: Lehet számolni termék típusra (árbevétel - változó költség) és darabra is (eladási ár - változó költség). A lényege, hogy azt mutatja meg, hogy fix költségek nélkül mennyi a "haszon" egy terméken. Példa: "A" termék eladási ára 50 ft, változó költsége 30 forint, fix költsége 15 ft. "A" termékből 200 db-ot állítunk elő.
Ebben az esetben egy darab "A" termék fedezete 20 ft (50-30), míg az "A" termék termelésén a vállalat 4000 ft (20*200, VAGY 50*200-30*200 ) fedezetet realizál.
Fedezeti pont: Az a pont, ahonnan a vállalat nyereséges, vagyis "árbevétel - változó költség - fix költség = 0" egyenlet teljesül. Példa: "A" termék eladási ára 50 ft, változó költsége 30 ft, a fix költség vállalati szinten 3000 ft. Hány darab termék termelésénél érjük el a fedezeti pontot?
50*x-30*x-3000=0 egyenlet esetén. Az egyenlet rendezése után kijön, hogy 20x=3000, vagyis x=150. Azaz 150 termék előállítsa esetén a vállalat nyeresége nulla!
Biztonsági határ: Azt mutatja meg, hogy a vállalat aktuális termelése hány darab termékkel (vagy százalékos formában hány százalékkal) van a fedezeti pont felett. Az előző példában megadott adatokkal működő vállalatunknál jelenleg 300 db terméket állítunk elő. Mennyi a biztonsági határ abszolút és relatív értéke?
Ebben az esetben mivel 150 db a fedezeti pont és 200 db terméket termelünk aktuálisan ezért a biztonsági határ 50 db termék, vagy 33,33% (50/150)
Árrés: Azt mutatja meg, hogy egy termék árának hány %-át tartalmazza a haszon. Vagyis eladási ár - árrés = (cél) költségek. Ezt a módszert főleg árelfogadó vállalatok használják, amikor az eladási ár a kiindulási adat és abból az árrés lecsippentésével meghatározzuk a célköltségeinket, amik jellemzően alacsonyabbak a termék előállítási (ön)költségénél, ezért különböző költségcsökkentésekkel érik el azt (rosszabb minőségű alapanyagok, dolgozok túlóráztatása stb). Pl.: 100 a termék ára és 20% az árrés, akkor 100-20 = 80; ahol 20 a vállalat haszna, 80 a költség és 100 az eladási ár
Haszonkulcs: Költség + haszonkulcs = eladási ár. Jellemzően az ármeghatározó vállalatok alkalmazzák. Lényege, hogy a költségekre rátesszük az levárt haszonkulcsot és így meghatározzuk a termék eladási árát. Pl.: 80 a termék költség és 25% a haszonkulcs (vagyis 80*0,25=20 a haszon), akkor 80+20=100; ahol a költség 80, a haszon 20 az eladási ár pedig 100. Vegyük észre az előző fogalommal együtt, hogy 20% árrés = 25% haszonkulcs, ami (az áfához hasonlóan) abból következik, hogy fentről nézzük vagy alulról.
Önköltség: A késztermék értéke, melyet jellemzően egy darabra határoznak meg (nem feltétlen azért). A késztermék ezen érték alapján kerül a mérlegbe (nyilvánvalóan a mennyiséggel szorozva). Az önköltség meghatározása során a vállalat különböző önköltség kategóriákat használhat, melyeket vezetői számvitelben a következő oldalon mutatok be.
Dióhéjban: A különböző önköltség szintekig a költségeket a vállalat a termékre osztja fel, míg az afeletti részt egyből a közvetett költségekre, az időszaki eredmény terhére számolja el.
Utolsó kommentek